A nyelvismerethez tartozik az is, hogy a tolmács megérti a különböző akcentusokat, a jellemző nyelvi dialektusokat, a kevésbé tagolt, halk beszédet, vagy világnyelvek esetén a nem anyanyelvű beszélőt. Ez különösen az angol nyelv esetében fontos, de a francia, a német és az orosz tolmácsok is gyakran találkozhatnak nem anyanyelvükön beszélő előadókkal, tárgyalópartnerekkel.

budapest ungarisch simultandolmetscher

A tolmács hangérzékelésének az idegen nyelven ugyanolyan jónak kell lennie, mint anyanyelvén. Ezt külön fejleszteni, edzeni kell, hiszen minden idegen nyelvet többé-kevésbé jól beszélő tudja, milyen nehéz megérteni idegen nyelven a távoli suttogást, a halk rádiót vagy televíziót, a dalok szövegét stb. Érdekes módon ezt sokszor nem is nyelvtudásunk hiányosságával magyarázzuk, nem azt mondjuk, nem értjük a szöveget, hanem, hogy nem halljuk, holott anyanyelvünkön ugyanazzal a hangerővel minden azonnal érthető lesz. Képszerű hasonlattal élve, a tolmácsnak úgy kell gyorsan és könnyedén megértenie minden hallott szöveget, mintha valamilyen hanyag, elnagyolt vagy éppen túl apró betűs kézírást kellene folyamatosan, gondolkodás, „bogarászás” nélkül felolvasnia.

dolmetscher tolmács

Fontos része a tolmács nyelvtudásának a gyors, flott kódváltás. Sok kétnyelvű beszélő nem képes erre, nem tudja zökkenőmentesen váltogatni az általa beszélt nyelveket, illetve, ha a váltás túl hirtelen, minden átmenet nélkül történik, nyelvhasználata, kiejtése a másik nyelven idegenszerű marad, kifejezésmódja nem olyan gördülékeny, mint egyébként. A tolmács ezt nem engedheti meg magának, neki a nyelvek váltása a lételeme. Hangképző szerveit és agyát egyik pillanatról a másikra kell átállítania az egyik nyelvi rendszerről a másikra. Rugalmas artikulációs bázisra van szüksége.

tolmács magyar német bécs

A tolmács tudása és műveltsége

A nyelvtudással szorosan összefügg az általános műveltség, az általános és az országismereti tudás is. Mi fontos mindebből a jó tolmács számára? Sokszor hallható manapság, hogy valaki nem is azért vitte sokra, mert nagy tudású, hanem mert mindig jól informált. A kettő között tényleg nagy a különbség, azonban a tolmács számára mind a tudás, mind pedig a „jól informáltság” elengedhetetlen.

A tolmácsnak nagyon széles körű általános műveltségre van szüksége ahhoz, hogy hamar el tudjon igazodni a különböző tolmácsolási helyzetekben, és meg tudja találni azokat a pontokat, amelyek munkája szempontjából meghatározóak. Az ideális tolmács tulajdonképpen két lábon járó lexikon és enciklopédia lenne, amelyet folyamatosan bővítenék a legújabb ismeretekkel és felismerésekkel. Ez természetesen lehetetlen, de megfelelően nyitott, érdeklődő személyiség esetén a tudásanyag folyamatosan bővíthető és gazdagítható.

A tolmácsolás során bármikor kialakulhatnak váratlan helyzetek, felmerülhetnek olyan kérdések, amelyek nem is tartoznak szorosan az adott szakterülethez, amelyből a tolmács felkészült, mégis meghatározó jelentőségük van a kommunikáció sikere szempontjából. Semmi rendkívüli nincs abban, ha politikusok műszaki kérdésekről is szót váltanak (gondoljunk csak az atomerőművekkel kapcsolatos vitákra), vagy ha orvosok bonyolódnak gazdasági vitákba, pl. a társadalombiztosítással vagy a gyógyszerárakkal kapcsolatban. A tolmácsnak minden ilyen helyzetre fel kell készülnie, nem lepődhet meg, ha valami szokatlan, váratlan, a kommunikációs helyzetbe nem pontosan illeszkedő dolog történik.

deutsch stadtbesichtigung budapest

A tolmácsnak kicsit olyannak kell lennie, mint az újságírónak, a diplomatának vagy a politikusnak, mindig minden helyzetben mindenről kell tudnia mondani valamit, mindenhez hozzá kell tudni szólnia. Nem azért, mert fontos a véleménye a tolmácsolás során, hiszen azt nem fogják tőle megkérdezni, hanem mert csak így lesz képes a hallottakat a másik nyelven visszaadni. Minél szélesebb körűek az ismeretei, minél jobban tájékozott, annál kevésbé kényszerül rövid távú memóriájára hagyatkozni, amelynek a tárolási kapacitása véges. A számára ismert információkat, ismereteket le tudja hívni hosszú távú emlékezetéből, és figyelmét teljes mértékben az új információkra, illetve a mondanivaló üzenetére, lényegére összpontosíthatja.

Sok esetben előfordul, elsősorban kísérő és konszekutív tolmácsolás során, hogy a partnerek a tolmácstól kérdeznek valamit, vagy háttérismeretük kiegészítésére vonatkozóan, vagy az országgal kapcsolatosan. Természetesen a tolmács nem tudhat mindent, az azonban már feltűnő, ha egyetlen kérdésre sem tud választ adni. A kérdések a legkülönbözőbbek lehetnek, vonatkozhatnak például a másik tárgyalópartnerre a beszélgetés megkezdése előtt. Sokszor kérdezik a tolmácstól, nem tudja-e véletlenül, hány éves a partner, járt-e már korábban is Magyarországon, mi a pontos címe, rangja, keresztneve. Előfordul, hogy a tolmácsnak kell háttér-információt szolgáltatnia arról, mennyi pl. Magyarországon az átlagkereset vagy a bruttó nemzeti össztermék, mennyibe kerül egy köbméter gáz, milyen hosszú körülbelül a magyar—román határszakasz, hány határátkelőhely van a nyugati határon Ausztria felé, hányas úton jutok le Debrecenbe, hány fizetett ünnepnap van jelenleg az országban stb. A tolmácsnak tehát mindezekre fel kell készülnie, részben minden rendelkezésre álló információ megszerzésével, részben pedig folyamatos újságolvasással, tájékozódással, az általános műveltség, tudásanyag folyamatos bővítésével.

Fontos a tolmács számára, hogy ismerje a társadalom, a gazdaság, a jogrendszer felépítését, az intézményrendszerek, a nagyobb nemzetközi szervezetek, a médiumok, a kulturális intézmények, az iskolarendszer, az egészségügyi, a szociális rendszer főbb elemeit és működését. Legyen tisztában főbb vonalakban az egyes nyelvországok földrajzával, történelmével, közigazgatási rendszerével, főbb nevezetességeivel, múzeumaival. Ezeket az ismereteket úgy is bővíteni tudja, ha minden tolmácsolás után feldolgozza a hallottakat, jegyzeteket készít a legfontosabb új ismeretekről. Egy esetleges következő hasonló megbízásnál mindez nagyban megkönnyítheti a „bevetésre” való felkészülést.

vissza